Gombakrémleves pirított csiperkével

Kitartóan esik az augusztusi eső. Csak ez hiányzik még a másnapossághoz. Ahogy barátunk mondaná: az embernek ilyenkor nemcsak az élettől megy el a kedve, hanem attól is, hogy reggel kidugja az orrát a paplan alól. Majd bölcsen hozzátenné: De enni ilyenkor is kell! Meg inni... Utóbbit cselekedtük tegnap este - némileg mértéken felül.

Először is benézünk a hűtőbe, és elborzadunk. De aztán a nappali asztalán meglátjuk a megoldást. Nem üres kézzel jött tegnap iddogálni a barátunk. Lám, mi minden belefér egy nagyobb befőttesüvegbe. Van benne vargánya, trombitagomba, márványos pereszke, lilapereszke, csiperke, meg a jóIsten tudja, még mi. Mindenesetre nem hiába járja barátunk annyit az erdőt. Veszünk 3 dl forró vizet, belemorzsolunk 2 nagy marék gombát, szórunk mellé pár nagyobb gombaszeletet is és félre tesszük 20 percre. 5 dkg vajon megfuttatunk 1 evőkanál lisztet, felöntjük hidegvízzel, csomómentesre keverjük, felforraljuk. Sózzuk, fehérborssal ízesítjük. Hozzáöntjük a beáztatott gombát – a levével együtt. Főzzük 10 percig finom lángon. 2 dl főzőtejszínben elkeverünk egy kanál lisztet (használhatunk tejfölt is, ha arra támad gusztusunk), és behabarjuk. Felforraljuk, csuporba szedjük.

Kevéske vajon külön megkapatunk pár csiperkét, a massza tetejére löttyintjük. Az egészet megszórjuk valami zölddel, petrezselyemmel, frissen aprított metélőhagymával, amit szeretünk - vagy ami kéznél van…

Aki megkóstolja, többé nem vásárol termesztett csiperkét. Ha kell, hetente leitatja barátját az erdei hozományért.

A császárgombáról - még egyszer

Kaptam emailt a minap a Malaccombsült császárgombamártásban című bejegyzésem kapcsán. Mivel a poszt kikerült a blog.hu címlapjára, sokan ráklikkeltek. Az olvasó beír.... Íme, a szakmabeli gombász, Leontin levele:  

Futó gondolatok a  gombászásról

Cirka harminc éve gombászom. Több-kevesebb rendszerességgel. Főleg az Északi Középhegység egy általam nagyon kedvelt területén, ez pár négyzetkilométeres terület, tehát gondolhatod, hogy minden fát, bokrot gyerekkora óta ismerek. Újabban fotózom is - persze nem profi módon - a gombákat, virágokat.

 A császárgombáról elmondanám még, hogy igazából melegkedvelő, déli faj. Nem tömeges nálunk. Inkább kisebb foltokban fordul elő. Ezt úgy értem, hogy egy egységet alkotó, azonos élőhelyet jelentő erdőben sem nő mindenhol. A termőhely tehát nagyon behatárolt, erre a gombára jellemző, hogy ha találsz valahol, akkor érdemes felírni a helyet és dátumot, mert ott lesz egy év múlva is, plusz-minusz 1 hét eltéréssel. Ha valami extrém időjárási helyzet van, ami nem kedvez neki, akkor abban az évben ott nem terem és kész. Majd jövőre.

Gyökérkapcsolt faj, hasonlóan, mint a vargánya. Élőhelye a félig nyílt tölgyes, sűrűbb aljnövényzet esetén is, akár magas fűben is. Félig nyílt, tehát záródott a tölgyes lombozata, de ritkán állnak a fák, sok a fény és meleg a talaj. Ugyanakkor szinte mindig van a közelben 100 méteren belül ki nem száradó patak.

Július utolsó hetétől augusztus közepéig lehet rá számítani, de ha a Július végi csapadék elmarad, sőt az augusztusi is, akkor szeptember, sőt október elején is előjön, de csak ha nagyon meleg nyár előzte meg. Végig csapadékos, hűvösebb években alig vagy egyáltalán nem találni. Tehát magas évi átlag hőmérséklet kell. Nyilván, mint minden gombát, a szárazság megöli, ezért jellegzetes a patak közeli, de nem sötét hely, hajnali harmatokkal még kánikulában is. Érzékenyebb tehát mint a vargánya. Ahol vargányát évek óta nem láttak, ott császárgalóca sem lesz. Meredek déli lejtőn tehát hiába van meleg, nem marad elég víz. A képen látható császárgomba zsákmány két-két keleti és nyugati enyhe lejtésű hegyoldalról származik, mondom mindegyik közelében mély szurdok, vízfolyás. Elterjedésére jellemző, hogy nemrég láttam egy filmet, ahol Szicíliában szedték. Gondolom ott más fajjal gyökérkapcsolt.

Valóban ritkaság: piacokon nem látni, hogy árulják. Minden gombász a saját hasát tömi vele. A képek amiket küldtem, az élőhelytől nem messze készültek, de nyíltabb naposabb helyen a minőség kedvéért, tehát ne pont abban a környezetben keresd.

Az én kedvenc receptem a császárgomba leves, zöldségekkel, tejfölös habarással a végén. :) Szeretem, hogy viszonylag hosszabb főzés után sem plötyi, hanem roppanós a húsa. Fagyasztást jól tűri. A szára kemény, azt nem szoktam felhasználni.

Idősebb példányok sajnos lehetnek kukacosak. Nagyon gyorsan nő, ha egy kis pár centiméteres tojáskát találsz, és van némi csapadékra kilátás, vissza kell menni oda fél nap múlva, akár esőben is, és már közepesen kifejlett lesz. Gyorsabb mint bármilyen általam ismert faj. Persze, ha csak száraz időben kínlódja ki magát a földből, akkor lassabb a növekedése.

Azt hiszem, legközelebb ezt a Leontint is meghívom kis ivászatra.